Javítani, vagy nem javítani, ez itt a kérdés

A beszédfejlődés folyamán szinte kivétel nélkül pöszék a gyermekek egy bizonyos ideig. A nagyszülők és szomszédok roppant aranyosnak találják ezt. A gyereket utánozva ők is gyakran kezdik el a pöszéskedő beszédet. "Jaaaaj, de édesz kiszlány vaaagy!" A szülők ettől persze hajukat hullatják. Nyugodtan jelezzük a kedves rokonság felé, hogy ez nem helyes. A gyermeknek pozitív nyelvi mintára van igénye, nem negatívra, hibásra. Mert az az "édesz kiszlány" bizony nagyban támaszkodik a környezetéből szerzett tapasztalatokra, tanultakra. Tehát szolgáltassunk számára olyat, amilyenre szüksége van. De a szülőnek sem szabad túlzásba esnie. Gyakori tapasztalat a gyermek javítgatása. "Nem jóka. Róka. Mondd, hogy róka! Rrrrrrrrrrróka. " Mondaná ő, ha tudná. De sajnos nem tudja, és attól nem is fog változni, ha ismételgetjük. Mindig az jut eszembe erről, mikor a jó magyar ember nem beszéli az idegen nyelvet, de hangosabban, artikuláltabban kezd kommunikálni, hátha eredményesebb lesz. Nem lesz. A gyermek javítgatásával esetleg azt érhetjük el, hogy kellemetlenül érzi magát, s az is előfordul, hogy a számára nehéz hangokat elkezdi mellőzni, estenként teljesen ki is hagyja beszédéből. Amit tehetünk, hogy a fentebb említett szükségletek szerint helyes mintát szolgáltatunk a gyermek számára. "- Nézd anya, jóka." "-Igen Drágám, tényleg egy róka." Az önbizalom és a beszédre motiváltság a helyén marad, s azt is megmutattuk, hogyan helyes. Ha kitartóan szolgáltatjuk az idilli beszédkörnyezetet, s mégsem jön a várva várt fejlődés, akkor keressünk szakembert a probléma korrigálására.