Korai intervenció a logopédiában

A gyermekek fejlődése kapcsán a mozgás területén lehet leginkább észrevenni, legkorábban tapasztalni az érési késést, diszfunkciót, eltéréseket. Ám a kommunikáció területén is vannak mérföldkövek, amelyek elérése fontos állomás lehet a gyermek nyelvi fejlődésében, kognitív készségeik alakulásában. Minél korábban kezdődik meg az intervenció, annál nagyobb eséllyel múlik el nyomtalanul egy logopédiai probléma. A korábban elfogadott 3 éves korra tendált megkésett beszédfejlődés mára korábbra tevődött. Figyelemfelhívó értékű, ha a gyermek 2 éves korára még nem rendelkezik 50 szó aktív szókinccsel. Amennyiben később kezdődik a beszédindulás, de időről-időre mennyiségileg, minőségileg is fejlődik a produkció,  kevesebb okunk van azt feltételezni, hogy külső segítségre van szükség. Ám ha a fejlődés üteme túl lassú, vagy stagnál, mindenképp érdemes logopédushoz fordulni.

A hosszan elhúzódó beszédhibák szintén megnehezíthetik a gyermek életét, hiszen nehezebben tudja kifejezni magát, szorongást okozhat, ha környezete nem érti meg őt, s az iskolában fennálló maradványtünetek következtében az írás, olvasás elsajátításában, a tanulási teljesítményben is megmutatkozhatnak a következményei. Hivatalosan 5 éves korig beszélhetünk élettani pöszeségről, amely azt jelenti, hogy fiziológiásan éretlen lehet a gyermek a pontos, helyes artikulációhoz, hangképzéshez. Ám a hanghibák mennyisége gyakran indokolttá teszi a korai beavatkozást. A hivatalos logopédiai szűrések a gyermek 5. életévének betöltésekor aktuálisak, s többnyire az utolsó óvodai tanévben van lehetőségük részt venni a terápiás foglalkozásokon, kiscsoportos formában. Általános pöszeség esetén ez gyakran kései lehet, hiszen egy tanév alatt nehéz tünetmentessé tenni 10-15 hanghibával, hangtévesztéssel rendelkező gyermeket. Ez természetesen 5 éves kor előtt csak akkor lehet hatékony,a ha a fonológiai tudatossága megérett arra, hogy a kialakított hangot be tudja illeszteni kommunikációjában, s képes eligazodni a szájterében.

Szintén egyre gyakoribb jelenség a tanulási zavarok, az úgynevezett diszes kórképek magas aránya a köznevelésben. Az írás, olvasás, számolás zavarainak előfutáraként számos olyan tünet fedezhető fel, amely utalhat a probléma későbbi kialakulására. A teljesség igénye nélkül a tünetek a következők lehetnek: lateralitás zavara, bizonytalan mozgáskooridnáció, finommotorika, grafomotorika fejletlenség, szeriális zavarok térben, síkban és időben, szétszórtság, a figyelemkoncentráció rövidsége, emlékezeti funkciók gyenge működése, elhúzódó pöszeség, szegényes szókincs, gyenge nyelvi készség. Az időben elkezdett intenzív terápia ez esetben is nagyobb eséllyel akadályozza meg a ráépülő tünetek kialakulását, s segít a tanulási teljesítmény javulásában.