Duma, start! Avagy mivel segíthetem a gyermekem beszédfejlődését?

Nem is gondolnánk, melyek azok a mindennapi, egyszerű mozzanatok, amelyeket ha tudatosan használunk, elősegíthetjük vele gyermekünk beszédfejlődését. A kisgyermek már újszülöttként is odafigyel édesanyja hangjára, mert azt már az anyaméhben is hallotta. Sok anya ösztönösen közel hajol babájához, s úgy beszél hozzá. Ezt nagyon helyesen teszik. A gyermek nyelvi fejlődésének fontos eleme az artikuláció megfigyelése és reprodukálása. Ha közel hajolunk, a baba jobban lát minket. Szintén ösztönös, ha magasabb hangon beszélünk szemünk fényeihez. Ez figyelemfelkeltő számukra, tehát ezzel is jót teszünk. Ne szégyelljük, gügyörésszünk a gyermeknek bátran! Ez persze nem a pöszéskedő beszédet takarja! A pusziküldés, ciklizálás (bababa, bububu, stb), csettintgetés, ajakpergetés mind hasznosak lehetnek. A változatos artikulációs mozgásokat a gyermek mintának tekinti, utánozza, ezzel ügyesíti beszédszerveit. Ne felejtsünk el vadul mosolyogni, s magasztalni őt hihetetlen ügyességéért, ez mindenképpen motiváló lesz számára, hogy tovább folytassa tevékenységét. Ahogy növekszik csemeténk, fontos, hogy alkalmazkodjunk fejlődéséhez. Míg egy babánál dicséretes a fenti tevékenységünk, az nagyobbacskáknál már nem az. Alkalmazkodnunk kell az értelmi fejlődéshez. A csecsemő beszédértése vajmi gyengécske, így tulajdonképp nem sokat ér, ha többszörösen összetett mondatokban beszélünk hozzá. A beszéd dallama, ritmusa sokkal inkább hasznosítható a számára. Aprócska kortól kiváló fejlesztő hatása van a mondókáknak, ölbéli ringatóknak, s az éneklésnek. Sok szülő nem énekel a gyermeknek, mert úgy érzi, nem jó az énekhangja. Nem is kell publikum előtt, de édeskettesben azért szorgalmazható ez, a bébi nem lesz kritikus. Ahogy cseperedik, jó, ha minden tevékenységet beszéddel kísérünk. ("Felhúzzuk a zoknidat. Megmossuk a lábadat.") A tanulási folyamat része, hogy nevén nevezzük a dolgokat. Minél többször hallja, hogy "megmossuk a lábad", annál inkább rájön, hogy az apró virsliujjakkal díszített cukiság az ő lába. Elkezdhetjük megnevezni mindennapi tárgyainkat, játékainkat. Ha rámutat valamire a gyermek, nevezzük meg azt többször is. "Baba. Igen, az baba. Ott a baba." Az állatok hangjának utánzása is hasznos. "Itt a kutyus, azt mondja vau, vau. Nézd, kacsa, háp, háp." Ha szókezdeményeket hallunk, érdemes azokat is kisebb ünnepléssel fogadni, s elismételni helyesen. Ahogy ügyesedik a gyermek, egyre hosszabb, több jelzővel tűzdelt mondatot mondhatunk neki. Lényeges, hogy a gyermek produkcióját követeljük is meg. Ha képes már szavakat mondani, akkor kérjük azt számon, s mi se hívjuk az ételt ham-nak, a kutyát vau-nak, az autót tütünek. Elkezdhetjük a rövid mesék olvasását is. Sok szülő kérdezi, mikortól érdemes mesét olvasni. Igazság szerint a babák nem értik a mesét. De a nyelv szupraszegmentális elemei, a tempója, ritmusa, dallama, no meg maga az édesanya hangja is nyugtató és fejlesztő hatású számára. Kisebb korban célravezetőbb lehet az éneklés. A meséket is az életkorhoz, értelmi fejlődéshez igazítsuk. Nagyon szimpatikusak a textilkönyvek, fürdőskönyvek, amiket a kicsik gyűrhetnek és nyálazhatnak, maguk módján barátkozva a könyvvel. Ismerkednek a képi világgal, a grafémákkal, a lapozással, miközben hallgatják a rövid történeteket. A gazdag képi ábrázolás a beszédértéshez is hozzájárul. Fokozatosan csökkentsük a képek mennyiségét, és növeljük a betűkét mennyiségét. Aztán próbáljunk vastag leporello könyveket adni, s növeljük a történetek hosszát is. Egészséges fejlődés mellett  mindezek az apróságok sokat segíthetnek. Beszédre fel!