Néma ovisok...ha túl nagy a csend

Az utóbbi években az óvodákban egyre több olyan gyermekkel találkozhatunk, akik nem kommunikálnak, mégis későn kerülnek be az ellátórendszerbe. Sem a szülők, sem az óvodapedagógusok nem kérnek segítséget, mert a gyermek TUD beszélni... tud... de nem AKAR. A titokzatos csendesség neve elektív, vagy szelektív mutizmus, amely választott némaságot jelent. Ez az állapot a gyermek pozitív belátása nélkül pedig roppant nehezen változtatható meg. A gyermek az otthoni környezetben gond nélkül kommunikál, hibátlanul és gördülékenyen beszél. De közösségben, óvodában a kapuk bezáródnak, s nem szólal meg. Ebből az állapotból sem jutalommal, sem büntetéssel nem lehet kizökkenteni. Enyhébb esetben bizalmi személyekkel beszél, aki lehet egy nevelő, vagy gyermektárs. Súlyosabb stádiumban az is elképzelhető, hogy senkivel nem hajlandó interakcióba lépni. Ez súlyosan megnehezítheti a mindennapokat, hiszen a kisgyermek nem tudja megfelelően jelezni szükségleteit, s szociális kapcsolatai sem fejlődnek megfelelően. A diagnózis akkor helytálló, ha a gyermek a bizalmi személyeken kívül nem kommunikál mással, s ez az állapot huzamosan, minimum 10 hónapon át fennáll. A probléma kezelése elméletileg logopédiai kompetencia. Gyakorlatilag ha a logopédus nem lesz bizalmi személy, akkor a terápia szinte eredménytelen lehet. A segítségnyújtás csak team-munkában lehet hasznos, a logopédus és a PSZICHOLÓGUS együttműködésével.